Borbándi Gyula
EMIGRÁCIÓ ÉS MAGYARORSZÁG
NYUGATI MAGYAROK
A VÁLTOZÁSOK ÉVEIBEN
1985-1995
Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem
Borbándi Gyula 1996
ISBN 963 04 7473 5
|
|
Bevezetõ
Az
1956-os magyar emigráció értelmisége, amelynek soraiból kerültek ki az
Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem alapítói, hamar megismerkedett
Borbándi Gyula nevével. A Látóhatár, majd 1958-tól az Új
Látóhatár, melynek 1990-ben történt megszûnéséig Borbándi Gyula volt a
felelõs szerkesztõje, egyedülálló, pótolhatatlan szellemi táplálékunk volt
évtizedeken át. Kezdettõl fogva legbecsesebb könyveim között tartottam a
folyóirat minden számát, elsõ tíz évfolyamát be is köttettem, hogy jobban
megõrizzem az utókor, a majdan helyünkbe lépõ fiatalabb nemzedékek számára.
Mert ez az emigrációban nehéz körülmények közt négy évtizedet megért magyar
folyóirat melyhez hasonló nem volt, sajnos nincs, és meggyõzõdésem szerint
nem is lesz már, ma is szinte minden régi számával - nevéhez illõen -
olvasója szellemi látóhatárát tágító, mûveltségét elmélyítõ, józan elemzésre
indító, türelemre, bölcsességre intõ, demokratikus gondolkodásra, humánus
magatartásra példát mutató, tanulságos olvasmány. Hogy ez a lap évrõl-évre,
tengernyi küzdelem és anyagi gondok közepette megjelent és hogy ilyen
volt, az elsõsorban Borbándi Gyula, Molnár József és néhány segítõjük
érdeme.
Ha
kevesen is voltak a szerkesztõk, az igényes lektori, nyomdai és korrektori
munkákat végzõk, annál szélesebb volt a lap külsõ munkatársainak, állandó és
alkalmi szerzõinek köre. Néhány ismert név álljon itt példaként arra, hogy -
persze a szélsõségek nélkül - milyen különbözõ politikai és írói irányzatok,
stílusok, vüágnézetek reprezentánsai éltek a rangot jelentõ publikálási
lehetõséggel és fértek meg békésen egymás mellett az Új Látóhatár
hasábjain. Borsody István, Csiky Ágnes Mária, Domahidy András és Miklós,
Faludy György, Fenyõ Miksa, Ferdinandy Mihály és György, Gombos Gyula, Hanák
Tibor, Ignotus Pál, Kerényi Károly és Magda, Kovács Imre, Márai Sándor,
Sárközi Mátyás, Cs. Szabó László, Szabó Zoltán, Sztáray Zoltán, Vatai
László, Zilahy Lajos, és sok más jeles nyugati író, költõ és politikai
gondolkodó egyaránt szívesen írt a lapba. Borbándi, amint ez A magyar
emigráció életrajza 1945-1985 (EPMSZ, Bern 1985) c. nagyszabású munkája
fülszövegében. olvasható, "egyetemi hallgatóként faluvizsgálattal
foglalkozott és szellemileg a népi irányzat befolyása alá került". Ezt az
irányt késõbb sem tagadta meg; egyik fõmûve A magyar népi mozgalom c.
könyve. Borbándi Gyula azonban soha nem engedte meg, hogy a szerencsétlen és
a mai magyar politikai életben még mindig mérgezõ "népi-urbánus" ellentét
foglyává váljék: nyitottságát, toleráns beállítottságát minden irányban
megõrizte, anélkül, hogy elveit, meggyõzõdését feladta volna. Életmûvének ez
az egyik fontos tanítása a Szabadegyetem számára is.
A
másik tanítás a politikai emigráció szerepére és feladatára vonatkozik.
Borbándi menekülése óta következetesen vallotta, amit Jászi és Bibó
c, az Új Látóhatár 1959/1. számának bevezetõjeként megjelent írásában
így fogalmazott meg: "A magyar emigráció nem tudja megváltoztatni a
világpolitika menetét és a baráti hatalmak politikáját. A népnek akkor
használunk, ha a magyar érdekeket és kívánságokat hozzákapcsoljuk az
általános világpolitikai
áramlatokhoz és a nekünk
segíteni kész nemzetek politikájához, mert valóban segíteni csak akkor
fognak, ha a mi követeléseink az õ terveikbe is beleillenek. Az effajta
emigráns munka természetesen illúzióktól mentes gondolkodást, hûvös
szemléletet és a helyzet reális felmérését kívánja." A cikkben foglalt
útmutatást a Szabadegyetem - mely a napi politikától kezdettõl fogva távol
tartotta magát - annál inkább meg tudta fogadni/mert mûködésében elsõsorban Bibó István szellemisége vezette.
Harmadikként ki kell emelnem Borbándi Gyula életmûvében egy - kivált a
keresztény ember számára fontos - példamutatást. A talentumokkal,
amelyekkel a Teremtõ õt gazdagon megajándékozta, jól sáfárkodott (v.ö. Máté
25,14-21). Hihetetlen szorgalommal, körültekintéssel, tárgyilagosságra való
törekvéssel gyûjti, rendszerezi és dolgozza fel csaknem öt évtizede a magyar
emigráció történetének, életének jelentõs adatait, dokumentumait. E
fáradhatatlan munka eredménye volt az elõször Szabadegyetemünk kiadásában
1985-ben megjelent A magyar emigráció életrajza 1945-1985 c. könyve.
Miután az elsõ kiadás rövid idõ alatt elkelt, a hazai változások elõestéjén,
1989-ben Budapesten nagy példányszámban újra kiadták az alapvetõ mûvet.
Együttmûködésünk Borbándi Gyulával azonban más munkákra is kiterjedt: így õ
szerkesztette a Szabadegyetem kiadásában megjelent Nyugati magyar
esszéírók antológiája (1986) és Nyugati magyar tanulmányírók
antológiája (1987) c. gyûjteményes köteteket.
Amikor az 1956-os magyar forradalom negyvenéves fordulóján az Európai
Protestáns Magyar Szabadegyetem örömmel bocsátja a határokon belül és túl
élõ magyar olvasóközönség elébe Borbándi Gyula legújabb mûvét, meghajtom a
fejem a hetvenhetedik életévében töretlen hivatástudattal és alkotóerõvel
munkálkodó szerzõ elõtt, mûvét az Olvasó figyelmébe és megbecsülésébe
ajánlva. Zürich, 1996 október végén Szöllõsy Pál
Elõszó Amikor tíz évvel ezelõtt megjelent A magyar emigráció életrajza 1945-1985 címû könyvem, egy pillanatig sem gondoltam arra, hogy folytatására az én életemben sor kerülhet. Úgy véltem, hogy negyven év történetének áttekintése után bizony évtizedeknek kell majd eltelniök ahhoz, hogy idõszerûvé váljék egy újabb szemrevételezés és összefoglalás. Bár Magyarországon a látóhatáron már feltûntek a társadalmi változások elõjelei és észlelhetõ volt egy politikai reformmozgalom közeli kibontakozása, mélyreható átalakulás vagy rendszerváltozás a távoli jövõ ígéretei közé tartozott. Az sem látszott valószínûnek, hogy a nyugati magyar emigránsok életének egyhamar bekövetkezõ módosulására lehet számítani. A történelem azonban megcáfolt minden feltételezést és elõrejelzést. Az elképzeltnél másképpen alakult és halomra döntötte a jövõre vonatkozó összes elméleteket. Tíz év alatt Magyarországon és egész Kelet-Közép-Európában olyan események mentek végbe és hatottak a nyugati magyarságra, hogy ha az idõtartam nem is, de az átélt sorsdöntõ fordulatok elegendõ anyagot kínáltak egy újabb felmérésre. Ennek felismerésébõl született a második emigrációtörténet ötlete. A könyv, amelyet az olvasó kezében tart, folytatása A magyar emigráció életrajzának. A munka igyekszik önállóan is megállni a lábán, de aki nem sajnálja az elolvasására fordított idõt és türelmet, a jobb megértés kedvéért talán ismerkedjék meg a jelen történet elõzményeit megvilágító tíz év elõtti kötettel is. A mostani feldolgozás kiterjed az 1985 és 1995 közötti évtized nyugati magyar eseményeire, az emigrációs szerepvállalás ez idõ alatt bekövetkezett módosulására, a politikai mûködés ellankadására és a kulturális tevékenység elõtérbe kerülésére, a diaszpóra teljesítményeire és eredményeire,, a világ minden részében fellelhetõ magyar kolóniák életére, a magyarországi politikai fordulat lelkes fogadtatására és örömteli pillanataira, a szabadság és a függetlenség kivívása okozta derûre, a magyarországi és a szórvány magyarok találkozására, majd a szóértés és együttmûködés akadozására, kölcsönös csalódásokra és panaszokra, annak következményeire, hogy a nemzet hazai és nyugati tagjai más és más személyes történelmet éltek át. A munka arra is kitér, hogy a Nyugaton élõ magyarok hogyan gondolkodtak magukról, a nemzetrõl és a hazájukról. A kéziratot 1996 nyarán zártam le. Az én magánarchívumomban csaknem minden szükséges forrás rendelkezésre állt. A hiányzókat megtaláltam a Müncheni Magyar Intézet emigráns sajtógyûjteményében és a Magyar Távirati Iroda Sajtó adatbankjában. Ezért mindkettõnek köszönettel tartozom, valamint azoknak a Nyugaton élõ barátaimnak, akik adatokkal és írásos dokumentumokkal segítették munkámat. Adatok, valamint írásos anyagok átengedéséért köszönetet mondok a magyar Külügyminisztériumnak, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumnak, valamint a Magyarok Világszövetségének. Köszönet illeti az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet a kézirat elfogadásáért és megjelentetéséért Ballá Bálintot Szöllõsy Pált és Steinmann Judithot, akik a dolgozatot lektorálták, és a szerzõt hasznos tanácsokkal látták el, továbbá Thorma Editet, aki a kézirat legépelését végezte, valamint a nyomdai levonatok korrigálásában és a Névmutató összeállításában segédkezett. E munkához még néhány bevezetõ szó. A kommunista diktatúra évtizedeiben az emigránsok a létezõ Magyarországgal szemben egy képzeletbeli, virtuális Magyarországot melengettek a szívükben és ennek a független, szabad, minden polgárának hazát nyújtó országnak a megvalósításáért küzdöttek. Az 1989-91-es fordulat, az önállóság és demokrácia kivívása után a virtuális értelmét vesztette, csak valóságos Magyarország van, amely már nem külsõ vagy belsõ erõszak mûve. Ezzel lehet elégedetlennek lenni, de mint a nép szabad akaratának eredményét el kell fogadni. Nem lehet többé a virtuális, a megálmodott Magyarországhoz fellebbezni, még ha némelyeknek fájdalmas is egy szép álom és ábránd elvesztése. München, 1996 nyara Borbándi Gyula |